Amikor ma a sírkő készítés eszünkbe jut, a sírkő készítésére keresünk megoldásokat, akkor sokkal kevésbé a tradíciót – amiről korábbi cikkünkben írtunk – vesszük figyelembe. Ma inkább a technikai megoldások kerülnek előtérbe. Ráadásul ezekhez a technikai megoldásokhoz megjelenési formákat és árakat rendelünk. Az emlékezetállítás, a szakralitás helyett egyre inkább ebben a térben mozog.
Azonban még a társadalom legszegényebb rétegeinél is megtalálhatóak a sírkő készítéshez kapcsolódó fontos hagyományok. Újabb kutatások szerint ugyanis a faragott sírkövek, igazából csak az utóbbi másfél-két évszázadban terjedtek el falvainkban. A falvak mellett ekkor jelentek meg ezek a sírkövek a mezővárosok paraszti lakosainál is.
Korábban kő síremléket inkább csak a gazdag családok állíttattak. Bár a hagyomány már a templomok építésével együtt elindult, évszázadok kellettek ahhoz, hogy a társadalom minden rétegében elterjedjen ez. Az 1800-as évek vége felé a kevésbé tehetős parasztok is el kezdték követni, az akkori korízlést.
Természetesen ez is ott kezdett elterjedni, elsősorban azokon a vidékeken, ahol a sírkő alapanyagául szolgául kövekhez könnyen hozzá juthattak. Ezeken a vidéken szép számmal éltek kőfaragók is, akik el tudták készíteni a sírköveket. A folyamat természetes módon esik egybe a parasztság egyre jobb anyagi helyzetével, a parasztság „polgárosodásával”.
Sírkő készítés típusok
A sírköveknél már a kezdetektől fogva különböző típusokat különböztethetünk meg.
Léteztek tábla, obeliszk, kereszt, formájú sírkövek. Protestáns temetőkben a sírkőtáblák és obeliszkek terjedtek el, azok egyszerűsége, minimalista jellegük miatt.
A katolikusok sokkal jobban kedvelték a faragásokat temetőikben, náluk a keresztek, a keresztfaragvány típusú sírkőtáblák terjedtek el. A falusi kőfaragó mesterek paraszti megrendelésre többnyire durva megmunkálású, rövid feliratú, egyszerű díszítésű sírköveket készítettek. A minél kisebb mértékű kidolgozottság, a rövid feliratok ugyanis olcsóbbá tették a kivitelezést.
A falusi kőfaragók, mester tanítvány relációban sajátították el a szokványos ikonográfiai jegyeket. Ezek alkalmazása, a kidolgozottság mértéke, alapossága azonban már mesterfüggő volt. S mint minden szakmában itt is voltak valódi művészei a mesterségüknek és hétköznapi iparosok is. Így akár egy-egy faluban is lehetett találni gazdagon díszített, egységes kompozíciójú, esztétikai hatású, faragott sírkövet is.
A valódi kőfaragó mesterek hagyománya
Az igazi kőfaragó mesterek megbecsülése, szemben az iparos társaikéval ekkor alakult ki. Hiszen az emlékezetállítás a keresztény kultúrában már az örökkévalóságnak szólt.
A kőfaragómesterek feladatai azonban sokkal szélesebb körűek voltak, ők készítették a temetői és út menti kereszteket, fogadalmi szobrokat is. Emiatt természetes volt, hogy egy adott település közelében, a valóban legügyesebbek munkái jelezzék a vándoroknak, hogy merre járnak. A legügyesebb mesterek értettek a corpus – az alak teste – és a szoboralakok egyéb testrészeinek, ruházatuknak a megformálásához is. A szobrászokhoz hasonló figurális faragással, ábrázolással azonban csak nagyon kevesen próbálkoztak.
Léteztek segítségül a tanítványoknak, a nagy mesterek által kidolgozott kőfaragó mintakönyvek. Ezek tartalmazták a különböző formákat, a kidolgozás menetét. Sőt ezek a mintakönyvek szolgáltak, amolyan katalógusként. Ebből a megrendelő kiválaszthatta a kívánt kereszt-, illetve sírkőformát.
Később már nem a mesterek, lejegyzett mintái szerepeltek ezekben a könyvekben, hanem a sírkövek készíttetésének széleskörben való elterjedésével az iparos jelleg kezdett itt is dominálni. Ekkor a mintakönyvek már nem a kőfaragók vagy mestereik saját rajzait, hanem a nagyobb városi kőfaragó cégek sokszorosított terveit tartalmazták.
A kőfaragók feladatai
A kőfaragók feladata javarészt ezért nem az újat alkotás volt, hanem ismert és rájuk hagyott minták minél tökéletesebb kidolgozása. A sírkő készítés, így bizonyos mértékig az ikon festészet hagyományaihoz hasonlított. A hagyomány megőrzése, az ábrázolási módok továbbadása, így a szakralitás tovább éltetése volt a döntő a tevekénységben.
Az igazán neves kőfaragó mesterek is emiatt inkább csak naiv művészeknek tekinthetők. Azonban a valód kőfaragó tradícióban a művészi és szakrális jelleg megőrzése mindig is fontos volt.
Deszakraliziált korunkban sajnos a valódi kőfaragó mesterség annak minden hagyományával együtt kivész. Ezt a munkát is egyre inkább az iparos kivitelezők veszik át. Azok, akik már semmilyen faragási munkát nem tudnak elvégezni. Javarészt megvásárolt, előregyártott elemekből állítják össze csak a sírköveket.
Amennyiben a sírkő készítést még azoknak a tradícióknak a jegyében szeretné megoldatni, ami a méltó emlékállításhoz, a szakralitáshoz kötődik, akkor itt ezen a honlapon valódi kőfaragó mestertől kérhet ajánlatot.